A kollégium sokféle ember gyűjtőhelye, vannak piások, füvesek, bagósok, kockák és ezeknek mindenféle keveréke. Én mindegyik kategóriába beletartoztam, mégis egyikbe sem

Én egyvalamit éreztem mindig is a kollégiummal kapcsolatban a sűrű magányt. Sokan megtalálják itt a második családjukat és sokan nem. Én az utóbbihoz tartozom.

A kollégium magával vonzza az önállóságot is. Elszakadnak a korlátok, végre azt csinálhatod, amit akarhatsz. Én első nap rögtön beültem a kollégium melletti klubba és éhgyomorra bevágtam három deci bort, aztán magányomban ordibáltam az üres szobámban. Második héten már a sulitól nem messze lévő kertészeti boltban vásároltam kékhajnalka magokat és a koleszben zabáltam meg őket, utána full készen fetrengtem az ágyamban. Volt, hogy zsaruk jártak a szobámban és lefoglaltak pár cuccot, aztán nem lett belőle semmi, mert nem volt elég bizonyíték. Volt, hogy minden héten, kedden berúgtam.

Nekem hamar kifulladt ez a nagy kollégiumi szabadság. Soha nem voltam benne a nagy hardcore bulikban, néha behívtak ellőni egy-egy rakétát, de aztán mindig visszamentem egyedül a szobámba. Mostanra, a cigi maradt nekem és a kockulás (a koliban fasza a net).

Mára már a kollégium olyanná volt számomra, mint egy börtön, aminek a kapujában folyton ott strázsál a pánik.