Dunaújvárost is elérte a Budapestről induló liberális métely.

A DeTour csapata ezúttal nagy fába vágta a fejszéjét, talán túl nagyba is. Mindnyájan igaz nemzeti érzelmű srácok vagyunk. Imádjuk a magyar focit. A finom hazai sört, ha vöröscsillagos heinekent láttunk valakinél rögtön kiverjük a kezéből, és belemondjuk a szemébe: egy hazaáruló komcsi vagy. Akarjuk, hogy csökkenjen a rezsi, de ezerrel ám. A migránsok hozta terrorizmusból nem kérünk, a Magyarföld a magyaroké. Brüsszel meg kussoljon és álljon meg ott ahol van, mert hát baszki ez a mi országunk, nehogy már valami külföldi bürokraták döntsenek arról, hogy mi itt mi a faszt csinálunk. Az a geci Soros a dollár milliárdjaival főleg ne spekuláljon már, mert ...

„Az út zárva van, a Holtak vágták bele a sziklába és a Holtak őrzik! Az út zárva van!” A Holtak királya

Én, mint öreg róka emlékszem még azokra az időkre, amikor az A-épület csak a miénk volt.  Akkor még egyetem sem voltunk, csupán főiskola.

A Bánki beköltözése az A-épületbe nagyobb méretű gondot nem okozott. Ahová berakták a középiskolásokat, szinte soha sem lehetett találkozni emberekkel, egy eldugott kis szeglet volt a főiskolán. Kihalt és üres.

Ami miatt mégis nagy csapás volt a Bánki betelepítése, az egy gyakorlati probléma. Régen én mindig egy útvonalon mentem, ha a Pennyben akartam bevásárolni, a buszállomásról jöttem a koliba, a koliból mentem a buszállomásra. Mindig az A-épületen vágtam keresztül, ...

A kollégium sokféle ember gyűjtőhelye, vannak piások, füvesek, bagósok, kockák és ezeknek mindenféle keveréke. Én mindegyik kategóriába beletartoztam, mégis egyikbe sem

Én egyvalamit éreztem mindig is a kollégiummal kapcsolatban a sűrű magányt. Sokan megtalálják itt a második családjukat és sokan nem. Én az utóbbihoz tartozom.

A kollégium magával vonzza az önállóságot is. Elszakadnak a korlátok, végre azt csinálhatod, amit akarhatsz. Én első nap rögtön beültem a kollégium melletti klubba és éhgyomorra bevágtam három deci bort, aztán magányomban ordibáltam az üres szobámban. Második héten már a sulitól nem messze lévő kertészeti boltban vásároltam kékhajnalka magokat és a koleszben zabáltam meg őket, utána full ...

"Rosszkor kereskedtek. A kocsmákban teng a tömeg."

Izgatott mindenki, ez az első forgatásunk, témánk a dunaújvárosi piac . Reggel nyolckor találkozunk a stúdióban, enyhe fáradtság ül meg rajtunk. A kamera és a mikrofon kikérése simán ment, a jófej portást fogtuk ki , aki nem akadékoskodott. A riporterünk még nem érkezett meg, körbe néztünk addig a piacon, hogy fel tudjuk mérni a terepet.

De baszki, itt senki nincs!  Elnyelt volna mindenkit a február végi köd? Lehet hétfőn nincs is piac? Belénk hasít a pánik, kamera a kézben, de a téma sehol, a standoknál nincsenek árusok, csak pár elveszett lélek szeli át a vásárteret. A semmiért keltünk fel ilyen korán, a semmiért készültünk rá az akcióra? Nah azt már nem, akkor is ...